Tagi kölcsönnek azt nevezzük, amikor a cég tulajdonosa(i) kölcsönt nyújt(anak) a saját vállalkozásuknak.
A valóságban nem is történik pénzmozgás, csak egy könyvelési tétel a könyvelésben.
Ez leggyakrabban ott fordul elő, ahol a cég a bevételeiről nem, vagy csak részben ad számlát, és a kiadásait a bevételei nem fedezik.
A könyvelő meg sem kérdezi az ügyfelét, automatikusan bevételezi a tagi kölcsönt a pénztárba, ha a költségek könyvelése miatt a pénztár mínuszba megy. El lehetne kerülni, ha a tulajdonosok figyelnének arra, hogy csak annyi költségszámlát számoljanak el, amennyire a pénztárban lévő pénzkészlet fedezetet nyújt.
A tulajdonosok csak a mérlegkészítés időszakában szembesülnek azzal, hogy milyen összegű tagi kölcsön „befizetésére” került sor.
Ha az éves adóbevallásban tagi kölcsön van feltüntetve, a NAV „generátorai” jelzik az adóellenőröknek, akik kiemelt figyelmet fordítanak az ilyen cégekre.
A NAV kötelezően elrendeli a tagi kölcsönt nyújtó cégtulajdonos(ok) vagyonosodási vizsgálatát is.
Bár a legtöbb tulajdonos tudja, hogy baj lehet belőle, mégis halogatja a megoldását. A tagi kölcsönből származó problémák nem tűnnek el a könyvelésből. A legegyszerűbb lenne visszafizetni, de erre csak ritkán van lehetőség.
A visszafizetés csak a bevételekből lehetséges, ebben az esetben a többletbevétel ÁFA tartalmát, és a bevétel legalább 9%-os társasági adóját is meg kell fizetni.
A tagi kölcsön elengedésekor az elengedett kölcsön összegével a cég bevételeit meg kell növelni, és ugyanez a teendő, ha a kölcsönkövetelés elévül. Az elengedett, vagy elévült tagi kölcsön összege után tehát legalább 9% társasági adót kell fizetni.
A törvény úgy rendelkezik, hogy az ajándékozási illetéknek tárgyát képezi a vagyoni értékű jogról ingyen történő lemondás. Ezután azonban ajándékozási illetéket csak abban az esetben kell fizetni, ha erről okiratot állítanak ki.
Tehát a tagi kölcsön követelés elengedése – a vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás alapján – illetékköteles.
Az illeték általános mértéke az Itv. 12. § (1) bekezdése alapján 18%, alapja főszabály szerint az ajándék tiszta értéke, azaz maga a követelés összege.
Azonban ettől eltérően alakul a követelések apportjának megítélése.
A cégjogi szabályok nem zárják ki azt sem, hogy olyan követelés átadására kerüljön sor apportként, amelynek kötelezettje maga az átvevő társaság. Ebben az esetben a követelésnek nem pénzbeli hozzájárulásként a társaság rendelkezésére bocsátása azt jelenti, hogy a tulajdonos a társasággal szemben fennálló követelését átengedi a társaság részére. A tőkeemelés bejegyzését követően a társaságnak az apportálás miatt önmagával szemben lesz követelése, így a követelés megszűnik.
Mivel ingyenes jövedelemszerzés nem történik, bevétel elszámolására nem kerül sor, így az ügylet a társaság eredményét nem érinti. Az ilyen hitel-tőke konverzió azt eredményezi, hogy a társaság oldalán a kölcsön kötelezettség, mint idegen forrás megszűnik, és ezzel párhuzamosan a tőkeemelés következtében a társaság saját tőkéje nő.
Az illeték-kötelezettség szempontjából az Itv. 18. §-a lesz az irányadó, mivel a követelés nem tárgya a visszterhes vagyonátruházási illetéknek, nem keletkezik illetékfizetési kötelezettség.
Ha a cég bevallásai nem ennek megfelelően készültek, és az adó- és illetékhiányt egy adóellenőrzés tárja fel, úgy 50-200% adóbírságra, mulasztási bírságra, és a késedelmi pótlék megállapítására lehet számítani.
A NAV eldöntheti, hogy milyen nagyságú tagi kölcsön esetén kezdi meg a konkrét ellenőrzést. Az ellenőrzés során meg kell nevezni, akitől a társaság a tagi kölcsönt kapta.
Az ellenőrzés része lesz a tagi kölcsönt adó személy vagyonosodási vizsgálata, melynek során a vizsgált személynek kell kétséget kizáró módon bizonyítania, hogy a kölcsön folyósítása adózott pénzből történt, és bizonyítania kell, hogy ez a pénz ténylegesen a rendelkezésére állt.